Az Alexandru Borzáról elnevezett botanikus kert
bejárata a Republicii (Majális) utca 42. szám
alatt található. A botanikus kertet 1872-ben
alapították, és eredetileg 4,3 hektáron
terült el. A. Richter professzornak köszönhetően
területe 9,6 hektárra nőtt. 1920-ban Alexandru Borza
professzor tervei alapján elkezdődött a botanikus kert
újrarendezése; a munkálatok 1920-tól
1930-ig tartottak. Jelenleg a botanikus kert egy 14 hektárnyi,
20 méteres szintkülönbségű területen
található. A 11 ezer kiállított
növényt több részlegen
csoportosították: a dísznövények
részlege (mediterrán kert, rozárium,
japánkert), a növényföldrajzi részleg,
ahol a növények természetes
életterükben találhatóak (római kert)
a szisztematikus részleg ahol a növények
törzsfejlődéstanilag vannak elhelyezve, a
gazdasági és gyógynövények
részlege, valamint a ritka romániai növények
részlege. Különleges
látványosság a két, összesen 3500
négyzetméteren elterülő üvegház, ahol
olyan trópusi növények láthatóak,
melyek tudományos szempontból vagy
haszonnövényként érdekesek. A botanikus kert
keretein belül működik a Botanikai Intézet, illetve
annak két alintézménye: a Botanikai Múzeum
6910 kiállított növénnyel valamint a
Herbárium, 660 ezer lapnyi, speciális
szekrényekben elhelyezett szárított
növényével. A belépő
személyenként 5 lej. A Babeş-Bolyai
Tudományegyetem diákjai és alkalmazottai
számára a belépő ingyenes. A más
egyetemeken vagy iskolákban tanulók 50
százalékos kedvezményben részesülnek.
Az Alexandru Borzáról elnevezett botanikus kert
bejárata a Republicii (Majális) utca 42. szám
alatt található. A botanikus kertet 1872-ben
alapították, és eredetileg 4,3 hektáron
terült el. A. Richter professzornak köszönhetően
területe 9,6 hektárra nőtt.
1920-ban Alexandru Borza professzor tervei alapján
elkezdődött a botanikus kert újrarendezése; a
munkálatok 1920-tól 1930-ig tartottak. Jelenleg a
botanikus kert egy 14 hektárnyi, 20 méteres
szintkülönbségű területen
található. A 11 ezer kiállított
növényt több részlegen
csoportosították: a dísznövények
részlege (mediterrán kert, rozárium,
japánkert), a növényföldrajzi részleg,
ahol a növények természetes
életterükben találhatóak (római kert)
a szisztematikus részleg ahol a növények
törzsfejlődéstanilag vannak elhelyezve, a
gazdasági és gyógynövények
részlege, valamint a ritka romániai növények
részlege.
Különleges látványosság a két,
összesen 3500 négyzetméteren elterülő
üvegház, ahol olyan trópusi növények
láthatóak, melyek tudományos szempontból
vagy haszonnövényként érdekesek. A botanikus
kert keretein belül működik a Botanikai Intézet,
illetve annak két alintézménye: a Botanikai
Múzeum 6910 kiállított növénnyel
valamint a Herbárium, 660 ezer lapnyi, speciális
szekrényekben elhelyezett szárított
növényével.
A belépő személyenként 5 lej. A Babeş-Bolyai
Tudományegyetem diákjai és alkalmazottai
számára a belépő ingyenes. A más
egyetemeken vagy iskolákban tanulók 50
százalékos kedvezményben részesülnek.
A Főtérről induló egykori Bel-Monostori, majd Unió (ma
Memorandumului) utca déli oldalán található a Redut épülete,
mely jelenleg az Erdélyi Néprajzi Múzeumnak ad otthont. A mai
kétemeletes műemléképület utca felőli szárnyának helyén
egykor három lakóház sorakozott, ezek valamelyike 17. századi,
késő reneszánsz stílusban épülhetett, ezt jelzi a kapualjba
befalazott reneszánsz kőkeret és a földszinti boltozatok egy
része, de az alagsorban is találhatók erre utaló nyomok. A 18.
században, az átépítések első szakaszában egyesítették a
három házat, és itt működött a városi vendégfogadó, amelyet a
19. század elejétől Fejér Ló néven ismertek. A 18. század
utolsó évtizedében rövid ideig katonai nevelőintézetet helyeztek
el benne, ezt követően, a századfordulón építették át
klasszicista stílusban. Ezekben a munkálatokban olyan jelentős
építészek vettek részt, mint Joseph Leder, Kindt Mihály, Georg
Winkler és Anton Kagerbauer. Noha nincsenek egyértelmű adataink a
tervező kilétét illetően, úgy a két szint magas, karzatos
bálterem, mint a déli szárny kialakítása Joseph Leder (1749-1814)
bajor származású építész stílusára utal, aki 1810-1812
között maga is bérelte a szállót. A műemléképületet
napjainkban két szárny alkotja: az utcával párhuzamos, a
kétemeletes főhomlokzatot is magába foglaló szárny, s a rá
merőleges, a telek nyugati szélén hátranyúló traktus. Az
impozáns főhomlokzat a klasszicista stílus jegyeit hordozza, a
földszinten 9, az emeleteken pedig 10 tengelyre tagolódik. A
középső 6 tengelyt (a földszinten csak ötöt) rizalit emeli ki a
homlokzat síkjából. A sávozott felületű földszinti regisztert
erőteljes párkány zárja le. Sávozott lizénák keretelik a felső
szintek 2-2 szélső tengelyét. A központi rizalitot két szintet
átfogó pilaszterekkel tagolták. Egyszerű kőkeretes, egyenes
záródású ablakok határozzák meg a főhomlokzat tengelyeit. A
rizalit emeleti ablakait, a többitől eltérően, ékes
vakolattükrök hangsúlyozzák. A főhomlokzat középtengelyében
nyílik a félköríves záródású, kő kapukeret. Kiemelt
zárókövében a M[uzeul] E[tnografic] 1959 feliratot olvasható, ami
a II. világháború utáni felújítást, illetve az Erdélyi
Néprajzi Múzeum ide való költözésének évét jelzi. Az épület
tetejének nyugati végére, a 19. század közepe táján egy kis
tornyot építettek. 1843-ban ide helyezték át a lebontott
Monostor-kapu harangos óráját, amely eredetileg a Szent Mihály
templom barokk tornyát díszítette. Az épület udvar felőli
homlokzatai csupán két szintesek. Az emeleti helyiségek előtt
pillérekre támaszkodó, félköríves árkádos folyosó húzódik.
A nyugati szárny földszintjének két végén hasonló árkádos
nyílásokat találunk. Az egykori Vigadó utca felőli szárnyában,
az említett 6 tengelyes homlokzati rizalit mögött található a
két szintet átfogó magasságú, karzatos nagyterem vagy egykori
bálterem, mely kelet és nyugat felől egy-egy kisebb, boltozott
teremmel szomszédos. Itt, valamint az utca felőli traktus zárt,
árkádos folyosójába rendezték be a néprajzi múzeum állandó
kiállítását. Számos fontos történelmi esemény zajlott az
épület falai között: itt tartották Erdély 1790–91-es
országgyűlését, amelyen visszautasították az erdélyi románok
egyenjogúságát kérő Supplex Libellus Valachorum című
beadványt, majd 1848-ban itt mondták ki Erdély unióját
Magyarországgal (innen az utca egykori neve). Később (1894-ben) itt
zajlott a román memorandisták pere is. A díszes nagyteremben
bálokat és hangversenyeket tartottak, ezért kapta a francia
vigadó, táncterem jelentésű redoute szóból származó Redut
nevet. Itt játszott, illetve vendégszerepelt több híres
zeneszerző is, mint például Liszt Ferenc, Johannes Brahms, később
pedig Bartók Béla és George Enescu is. Egyébként ide kötődik a
Zenekonzervatórium létrehozása (1819-ben), majd később, 1885-ben
ugyanitt alakult meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet is,
1897-ben pedig itt vetítettek először mozgófilmet Kolozsváron. A
20. századtól csökkent az épület jelentősége, 1925-ben a város
25 évre a hadseregnek adta ki és tiszti kaszinót létesítettek
benne. Az épület hátsó szárnyát is ekkoriban, a két
világháború között bontották le.
A belvárosi református templom, ismertebb
nevén a Farkas utcai református templom a Mihail
Kogălniceanu (volt Farkas) utcában található. Az
építészeti és történelmi
műemlék-épületet a ferences testvérek
építették késő-gótikus
stílusban, Mátyás király
rendeletére és anyagi
támogatásával. Az építkezés
a 15. század második felében kezdődött, a
munkálatok több szakaszban zajlottak. Az idők
során az épület több
átépítésen és
módosításon esett keresztül, a 16.
század közepén pedig a reformátusok
kapták azt meg. Ez a legnagyobb egyhajós gótikus
templom Erdélyben. Belső tere ritka szépségű
műtárgyakat rejt: a hatszögű lábazaton
álló szószéket, az erdélyi
virágmintás reneszánsz első darabját
1646-ban készítette a szebeni Elias Nicolai
(Képfaragó Illyés) és Benedikt Mück
(Kőfaragó Benedek). A templom masszív
építésének és nagyméretű
támpilléreinek köszönhetően erőt, nyugalmat
sugároz. Kiváló akusztikája miatt
számos orgonahangversenyt rendeznek itt. A templom déli
részén találhatóak a református
ókollégium romjai, ahol egykor egyetemi szintű
képzés folyt. Többek között Mihai Viteazu
fia, Nicolae Pătraşcu tanult itt.
A belvárosi református templom, ismertebb nevén
a Farkas utcai református templom a Mihail Kogălniceanu (volt
Farkas) utcában található. Az
építészeti és történelmi
műemlék-épületet a ferences testvérek
építették késő-gótikus
stílusban, Mátyás király
rendeletére és anyagi
támogatásával. Az építkezés
a 15. század második felében kezdődött, a
munkálatok több szakaszban zajlottak. Az idők
során az épület több
átépítésen és
módosításon esett keresztül, a 16.
század közepén pedig a reformátusok
kapták azt meg. Ez a legnagyobb egyhajós gótikus
templom Erdélyben.
Belső tere ritka szépségű műtárgyakat rejt: a
hatszögű lábazaton álló
szószéket, az erdélyi virágmintás
reneszánsz első darabját 1646-ban
készítette a szebeni Elias Nicolai
(Képfaragó Illyés) és Benedikt Mück
(Kőfaragó Benedek). A templom masszív
építésének és nagyméretű
támpilléreinek köszönhetően erőt, nyugalmat
sugároz. Kiváló akusztikája miatt
számos orgonahangversenyt rendeznek itt.
A templom déli részén találhatóak
a református ókollégium romjai, ahol egykor
egyetemi szintű képzés folyt. Többek
között Mihai Viteazu fia, Nicolae Pătraşcu tanult itt.
Mátyás király szülőháza vagy a „Méhfi-ház” egy 15.
században gótikus stílusban épült polgárház, melyet jelenleg a
Képzőművészeti Egyetem használ. Ebben a házban – mely
akkoriban a város fogadójaként működött – született 1443
február 23-án Hunyadi János erdélyi vajda fia, Mátyás. Mátyás
király (1458-1490) műveltségére, bölcsességére és
igazságosságára máig fennmaradt énekek és legendák emlékeznek.
1467-ben Mátyás király felmentette az adófizetés alól a ház
tulajdonosait, ezt az előjogot pedig a későbbi királyok és
fejedelmek is megerősítették. Az idők folyamán a Mátyás-háznak
különféle rendeltetései voltak: volt kollégium, illetve az
Erdélyi Kárpát Egyesület néprajzi múzeuma. A műemléket több
ízben módosították, az épp aktuális építészeti divatnak
megfelelően. Az alagsorban, az ajtó- és ablakkereteken gótikus
stílusjegyek ismerhetőek fel. A 16. század első felében
megjelennek az első reneszánsz elemek – néhány reneszánsz
ablakkeret a homlokzaton, a főbejárat körül, továbbá a
boltíveket is nagyrészt kicserélték. A 18. században az
épületben katonai kórház működött, a belső udvaron pedig egy
sor barokk stílusú módosítást eszközöltek. A 19. században a
leromlott állapotú műemlék-épületet helyreállították, egy sor
akkoriban divatos Art Nouveau és szecessziós elemet építve be. Az
ötvenes években az épület jellegétől idegen századfordulós
elemeket eltávolították, így az épület elnyerte jelenlegi
kinézetét.
A Mátyás emlékművet nagy ünnepségek
közepette 1902. október 12-én avatták fel
Kolozsvár főterén. Ez abban a pillanatban
ábrázolja a nagy királyt, amikor
végigtekint győztes seregén.
Az emlékmű mellékalakjai a fekete sereg
vezérei, balról Magyar Balázs és Kinizsi
Pál, jobbról Báthory István és
Szapolyai István. A talapzatot Pákey Lajos, a
város főépítésze tervezte.
A Szent Mihály templom déli oldalára tervezett
szoborcsoport statikus monumentalitása lenyűgöző, ezt
jelzi az a tény is, hogy az UNESCO által
értékesnek tartott emlékművek közül
ötödik helyen van. Az 1900-as párizsi
világkiállításon ezt a szobrot az
elbíráló bizottság több száz
szobor közül Grand Prix díjjal, a
kiállítás aranyérmével jutalmazta.
1882-ban fogalmazódott meg annak gondolata, hogy
Kolozsvár emléket állítson a város
nagyszerű szülöttjének, Magyarország
királyának, Hunyadi Mátyásnak. A Fadrusz
János által elkészített makettet a helyi
hatóságok egyöntetűen elfogadták 1894-ben,
majd ugyanez az alkotás fődíjat nyert az 1900.
évi párizsi
Világkiállításon.
A magas kivitelezési költségek miatt folyamatosan
késleltetni kellett az ünnepélyes avatót,
ezért erre csupán 1902. október 12-én
került sor. A Hunyadi Mátyást és a
négy vezérét ábrázoló bronz
szoborcsoportot vonattal hozták Budapestről, és egy
régi villamos vasúton szállították
lovasszekéren a központig, ahol a kő talapzatra
helyezték.
Annak érdekében, hogy megmaradjon a kolozsváriak
emlékezetében, Fadrusz János saját
képmására mintázta a szoborcsoport egyik
mellékalakját, Báthory Istvánt.
1902.október 31-én Fadrusz Jánost a
kolozsvári Ferenc József Egyetem „doctor honoris
causa” címmel tüntette ki, majd
1902.novemberében Kolozsvár tiszteletbeli
polgárának nevezték ki.
Eredetileg (1902-1918 között) a magyar
„Mátyás Király” felirat
ékesítette a talapzatot, ezt viszont utólag
kicserélték a latin „Mathias Rex”-re. E
felirat alá a Gheorghe Funar 1993-ben egy táblát
helyeztetett, melyen az alábbi Nicolae Iorga idézet
állt: Biruitor în razboaie, învins numai la Baia de
propriul sau neam, cand încerca sa învinga Moldova
nebiruita.
.jpg&width=150&height=auto)
Az Avram Iancu (volt Bocskai) téren található
az ortodox katedrális valamint a révi, feleki és
a kolozsvári érsekség székhelye. A
bizánci és román stílusú
katedrálist 1923 és 1933 között
építették Constantin Pomponiu és George
Cristinel építészek tervei alapján.
Kolozsvár egyik fő vallásos
építménye. A katedrálist Szűz
Mária Mennybemenetelének, valamint a román
hadsereg Erdélybe való behatolása időpontja
emlékének (1916 augusztus 16.) szentelték. A
templom 1973-ban emelkedett érseki katedrális rangra,
amikor a kolozsvári egyházkerület
érsekség lett. A katedrális külsejét
1996-ban kezdték restaurálni, a munkálatok
1999-ben fejeződtek be. Belseje új, muranói
üvegmozaikból készült bizánci
stílusú falfestményt kapott. 2006-tól az
építmény a révi, feleki és a
kolozsvári érsek székhelye, aki egyben a Kolozs,
Fehér, Körös-vidék és Máramaros
mitropolitája. A kolozsvári ortodox
érsekség igen értékes vallásos
gyűjteménnyel rendelkezik, melyet 1938-ban avattak fel
és 1975-ben szerveztek újra. A gyűjtemény
alapját 17.-19. századi ikonok és
szertartási eszközök képezik. A
gyűjteményben megtalálhatóak még a 16.
századból származó, az egyházmegye
történetét bemutató dokumentumok,
kultusztárgyak, 17. századi fa- és üveg
ikonok, kéziratok, köntösök, keresztek, kelyhek,
néprajzi nyomtatványok és a
románság történetét bemutató
anyagok.
Az Avram Iancu (volt Bocskai) téren található az
ortodox katedrális valamint a révi, feleki és a
kolozsvári érsekség székhelye. A
bizánci és román stílusú
katedrálist 1923 és 1933 között
építették Constantin Pomponiu és George
Cristinel építészek tervei alapján.
Kolozsvár egyik fő vallásos
építménye. A katedrálist Szűz
Mária Mennybemenetelének, valamint a román
hadsereg Erdélybe való behatolása időpontja
emlékének (1916 augusztus 16.) szentelték.
A templom 1973-ban emelkedett érseki katedrális rangra,
amikor a kolozsvári egyházkerület
érsekség lett. A katedrális külsejét
1996-ban kezdték restaurálni, a munkálatok
1999-ben fejeződtek be. Belseje új, muranói
üvegmozaikból készült bizánci
stílusú falfestményt kapott. 2006-tól az
építmény a révi, feleki és a
kolozsvári érsek székhelye, aki egyben a Kolozs,
Fehér, Körös-vidék és Máramaros
mitropolitája.
A kolozsvári ortodox érsekség igen
értékes vallásos gyűjteménnyel
rendelkezik, melyet 1938-ban avattak fel és 1975-ben szerveztek
újra. A gyűjtemény alapját 17.-19.
századi ikonok és szertartási eszközök
képezik. A gyűjteményben megtalálhatóak
még a 16. századból származó, az
egyházmegye történetét bemutató
dokumentumok, kultusztárgyak, 17. századi fa- és
üveg ikonok, kéziratok, köntösök,
keresztek, kelyhek, néprajzi nyomtatványok és a
románság történetét bemutató
anyagok.
