Tetszik

Farkas utcai református templom

A belvárosi református templom, ismertebb nevén a Farkas utcai református templom a Mihail Kogălniceanu (volt Farkas) utcában található. Az építészeti és történelmi műemlék-épületet a ferences testvérek építették késő-gótikus stílusban, Mátyás király rendeletére és anyagi támogatásával. Az építkezés a 15. század második felében kezdődött, a munkálatok több szakaszban zajlottak. Az idők során az épület több átépítésen és módosításon esett keresztül, a 16. század közepén pedig a reformátusok kapták azt meg. Ez a legnagyobb egyhajós gótikus templom Erdélyben. Belső tere ritka szépségű műtárgyakat rejt: a hatszögű lábazaton álló szószéket, az erdélyi virágmintás reneszánsz első darabját 1646-ban készítette a szebeni Elias Nicolai (Képfaragó Illyés) és Benedikt Mück (Kőfaragó Benedek). A templom masszív építésének és nagyméretű támpilléreinek köszönhetően erőt, nyugalmat sugároz. Kiváló akusztikája miatt számos orgonahangversenyt rendeznek itt. A templom déli részén találhatóak a református ókollégium romjai, ahol egykor egyetemi szintű képzés folyt. Többek között Mihai Viteazu fia, Nicolae Pătraşcu tanult itt. A belvárosi református templom, ismertebb nevén a Farkas utcai református templom a Mihail Kogălniceanu (volt Farkas) utcában található. Az építészeti és történelmi műemlék-épületet a ferences testvérek építették késő-gótikus stílusban, Mátyás király rendeletére és anyagi támogatásával. Az építkezés a 15. század második felében kezdődött, a munkálatok több szakaszban zajlottak. Az idők során az épület több átépítésen és módosításon esett keresztül, a 16. század közepén pedig a reformátusok kapták azt meg. Ez a legnagyobb egyhajós gótikus templom Erdélyben. Belső tere ritka szépségű műtárgyakat rejt: a hatszögű lábazaton álló szószéket, az erdélyi virágmintás reneszánsz első darabját 1646-ban készítette a szebeni Elias Nicolai (Képfaragó Illyés) és Benedikt Mück (Kőfaragó Benedek). A templom masszív építésének és nagyméretű támpilléreinek köszönhetően erőt, nyugalmat sugároz. Kiváló akusztikája miatt számos orgonahangversenyt rendeznek itt. A templom déli részén találhatóak a református ókollégium romjai, ahol egykor egyetemi szintű képzés folyt. Többek között Mihai Viteazu fia, Nicolae Pătraşcu tanult itt.

Részletek

Booha

Bar studentesc

Részletek

A botanikus kert

Az Alexandru Borzáról elnevezett botanikus kert bejárata a Republicii (Majális) utca 42. szám alatt található. A botanikus kertet 1872-ben alapították, és eredetileg 4,3 hektáron terült el. A. Richter professzornak köszönhetően területe 9,6 hektárra nőtt. 1920-ban Alexandru Borza professzor tervei alapján elkezdődött a botanikus kert újrarendezése; a munkálatok 1920-tól 1930-ig tartottak. Jelenleg a botanikus kert egy 14 hektáros, 20 méteres szintkülönbségű területen található. A 11 ezer kiállított növényt több részlegen csoportosították: a dísznövények részlege (mediterrán kert, rozárium, japánkert), a növényföldrajzi részleg, ahol a növények természetes életterükben találhatóak (római kert) a szisztematikus részleg ahol a növények törzsfejlődéstanilag vannak elhelyezve, a gazdasági és gyógynövények részlege, valamint a ritka romániai növények részlege. Különleges látványosság a két, összesen 3500 négyzetméteren elterülő üvegház, ahol olyan trópusi növények láthatóak, melyek tudományos szempontból vagy haszonnövényként érdekesek. A botanikus kert keretein belül működik a Botanikai Intézet, illetve annak két alintézménye: a Botanikai Múzeum 6910 kiállított növénnyel valamint a Herbárium, 660 ezer lapnyi, speciális szekrényekben elhelyezett szárított növényével. A belépő személyenként 5 lej. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem diákjai és alkalmazottai számára a belépő ingyenes. A más egyetemeken vagy iskolákban tanulók 50 százalékos kedvezményben részesülnek.

Részletek

Ecsetgyár

Az Ecsetgyár egy jelenkori művészeti tér, mely független kulturális központként működik. A projektet 2009-ben kezdeményezte egy kolozsvári művészekből, kurátorokból és kulturális menedzserekből álló csoport, azzal a céllal, hogy a művészet révén társadalmi hatást érjenek el. A központ egy volt ecsetgyárban működik: 2000 négyzetméteren 29 műhely, galéria és képzőművészet, kortárs tánc és színház területén tevékenykedő kulturális szervezet található. Az Ecsetgyár fontos szerepet játszik a városi fejlődésben, újrahasznosítva és a közösség életébe bekapcsolva egy ipari létesítményt. A központban fiatalok számára is szerveznek programokat, a helyi közösség érdeklődésére számot tartó beszélgetésekre kerül sor. Nyilvános rendezvényei révén az Ecsetgyár hozzájárul a közösség és a kulturális élet fejlődéséhez.

Részletek

Szent Mihály templom

A római katolikus Szent Mihály-plébániatemplom a Fő téren (Piaţa Unirii) található. Nehezen felejthető történelmi és építészeti műemlék, a romániai gótika egyik legimpozánsabb épülete. A templom körülbelül 1350 és 1480 között épült, ez lévén az első erdélyi csarnoktemplom. Nyugati kapuzatát 1444-ben faragták gótikus stílusban. A főkaput Zsigmond király magyar királyi, német császári és cseh királyi címere díszíti, felette Szent Mihály szobrával. Az északi, neogótikus stílusú tornyot 1834 és 1859 között építették, 80 méterével ez a legmagasabb erdélyi templomtorony. Figyelemre méltóak a templom belső és külső díszítései, továbbá a barokk oltár. Az oltár barokk fafaragásai Johannes Nachtigall és Anton Schuhbauer keze nyomát viselik. Különleges még az 1528-ban épült sekrestye reneszánsz stílusú, olaszországi és dél-németországi motívumokkal díszített bejárata. Részletekben megmaradt falfestményei észak-olaszországi jegyeket hordoznak, és a kolozsvári festészet első reneszánsz próbálkozásainak számítanak.

Részletek

Erdélyi Néprajzi Múzeum

A Főtérről induló egykori Bel-Monostori, majd Unió (ma Memorandumului) utca déli oldalán található a Redut épülete, mely jelenleg az Erdélyi Néprajzi Múzeumnak ad otthont. A mai kétemeletes műemléképület utca felőli szárnyának helyén egykor három lakóház sorakozott, ezek valamelyike 17. századi, késő reneszánsz stílusban épülhetett, ezt jelzi a kapualjba befalazott reneszánsz kőkeret és a földszinti boltozatok egy része, de az alagsorban is találhatók erre utaló nyomok. A 18. században, az átépítések első szakaszában egyesítették a három házat, és itt működött a városi vendégfogadó, amelyet a 19. század elejétől Fejér Ló néven ismertek. A 18. század utolsó évtizedében rövid ideig katonai nevelőintézetet helyeztek el benne, ezt követően, a századfordulón építették át klasszicista stílusban. Ezekben a munkálatokban olyan jelentős építészek vettek részt, mint Joseph Leder, Kindt Mihály, Georg Winkler és Anton Kagerbauer. Noha nincsenek egyértelmű adataink a tervező kilétét illetően, úgy a két szint magas, karzatos bálterem, mint a déli szárny kialakítása Joseph Leder (1749-1814) bajor származású építész stílusára utal, aki 1810-1812 között maga is bérelte a szállót. A műemléképületet napjainkban két szárny alkotja: az utcával párhuzamos, a kétemeletes főhomlokzatot is magába foglaló szárny, s a rá merőleges, a telek nyugati szélén hátranyúló traktus. Az impozáns főhomlokzat a klasszicista stílus jegyeit hordozza, a földszinten 9, az emeleteken pedig 10 tengelyre tagolódik. A középső 6 tengelyt (a földszinten csak ötöt) rizalit emeli ki a homlokzat síkjából. A sávozott felületű földszinti regisztert erőteljes párkány zárja le. Sávozott lizénák keretelik a felső szintek 2-2 szélső tengelyét. A központi rizalitot két szintet átfogó pilaszterekkel tagolták. Egyszerű kőkeretes, egyenes záródású ablakok határozzák meg a főhomlokzat tengelyeit. A rizalit emeleti ablakait, a többitől eltérően, ékes vakolattükrök hangsúlyozzák. A főhomlokzat középtengelyében nyílik a félköríves záródású, kő kapukeret. Kiemelt zárókövében a M[uzeul] E[tnografic] 1959 feliratot olvasható, ami a II. világháború utáni felújítást, illetve az Erdélyi Néprajzi Múzeum ide való költözésének évét jelzi. Az épület tetejének nyugati végére, a 19. század közepe táján egy kis tornyot építettek. 1843-ban ide helyezték át a lebontott Monostor-kapu harangos óráját, amely eredetileg a Szent Mihály templom barokk tornyát díszítette. Az épület udvar felőli homlokzatai csupán két szintesek. Az emeleti helyiségek előtt pillérekre támaszkodó, félköríves árkádos folyosó húzódik. A nyugati szárny földszintjének két végén hasonló árkádos nyílásokat találunk. Az egykori Vigadó utca felőli szárnyában, az említett 6 tengelyes homlokzati rizalit mögött található a két szintet átfogó magasságú, karzatos nagyterem vagy egykori bálterem, mely kelet és nyugat felől egy-egy kisebb, boltozott teremmel szomszédos. Itt, valamint az utca felőli traktus zárt, árkádos folyosójába rendezték be a néprajzi múzeum állandó kiállítását. Számos fontos történelmi esemény zajlott az épület falai között: itt tartották Erdély 1790–91-es országgyűlését, amelyen visszautasították az erdélyi románok egyenjogúságát kérő Supplex Libellus Valachorum című beadványt, majd 1848-ban itt mondták ki Erdély unióját Magyarországgal (innen az utca egykori neve). Később (1894-ben) itt zajlott a román memorandisták pere is. A díszes nagyteremben bálokat és hangversenyeket tartottak, ezért kapta a francia vigadó, táncterem jelentésű redoute szóból származó Redut nevet. Itt játszott, illetve vendégszerepelt több híres zeneszerző is, mint például Liszt Ferenc, Johannes Brahms, később pedig Bartók Béla és George Enescu is. Egyébként ide kötődik a Zenekonzervatórium létrehozása (1819-ben), majd később, 1885-ben ugyanitt alakult meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet is, 1897-ben pedig itt vetítettek először mozgófilmet Kolozsváron. A 20. századtól csökkent az épület jelentősége, 1925-ben a város 25 évre a hadseregnek adta ki és tiszti kaszinót létesítettek benne. Az épület hátsó szárnyát is ekkoriban, a két világháború között bontották le.

Részletek